Bella
varázslatos hajnalra ébred. A reggeli napfény apró fénycsóvái úgy
simogatják testét, mint ahogy a szerelmes tangó táncosok egymást Buenos
Aires esti mulatóiban. A fényt még csak szokja szeme, a pupillája egy
farkasember gondolkodásának lassúságával áll át a fokozódó
fényviszonyra. „Jack
nem egy észlény, de nem van szőr a mellkasán” – kalandozik el egy
pillanatra Bella szerelmetes gondolatainak labirintusában. „Az
Edward meg szerintem lehet buzi, különben nem hajtogatná állandóan,
hogy mi nem lehetünk együtt soha se nem. Azt is egyre kevésbé veszem be,
hogy vámpír, hiszen azok nem gyémántragyogású Michalengelo szoborrá
válnak a napból származó, a Földig több milliárd kilométert megtevő izé,
röviden a napfény hatására, hanem mindinkább szénné égnek és lehet
felsepregetni utánuk. Habár a temetés – hamvasztás dilemmát ebből
kifolyólag náluk nem kell túlpörögni, adja magát a szituáció.” –
kuncogott egy kicsit Bella egyszerű vidéki lányos poénján, meg örült,
hogy ilyen okos és szerethető főhősnő lett belőle. Ahogy
éppen ezek a dolgok jártak csöppnyi agyában, egy gonosz vámpír éppen
besurrant a szobájába, hogy véget vessen élete fonalának. - Vááá,
jöttem! Bosszút állok a vámpíron, aki miattad hallt meg az első
részben. – tudatta jövetele célját már rögtön találkozásuk legelején az
éppen a szobába betoppant vámpír a megilletődött lánnyal. - Worldbe
szerkesztem ezt a blog bejegyzést és a gondolatjel/enter kombináció
hatására automatikusan bekapcsolt a felsorolás funkció. Egyszerre vicces
és bosszantó, hogy nem akartam a margótól messzebb írni, mint eddig, és
aztán még is az lett, habár a történet szempontjából ennek jelentősége
nincs. A párbeszéd alant folytatódik, megjegyzésem remélem nem kavart
össze. - Jujjj!
Nincs értelme az életemnek. A férfi, akit szeretek, lehet meleg, de
legalábbis gyémántszínű vámpír, ami nagyjából ugyanaz. A halál számomra
ajándék! Ide harapj! – mutat rá egy ciánkapszulára a cseles Bella. - Várj
csak kicsi lány! Az ott nem a te tested egy olyan tájéka, ahonnan
állkapcsom nyomásának hatására a vért a szájamba pumpálja szervezeted
vérellátásért felelős szerve, a szíved, hanem egy méreg kapszula, ami
felborítja hormonháztartásomat, aminek hatására elvesztem kapcsolatomat a
világgal és meghalok. – szólt bölcsen az agyoniskolázott vámpír férfiú. - Akkor kezdenem kellene félni, ugye? - Igen, mert meghalsz! De ebben a pillanatban Edward beugrott az ablakon át és megölte a vámpírt. - Szervusz
Bella! Szeretlek, de nem szexelhetünk, mert akkor magasabb besorolást
kapna az ORTT-től a film és elesne nagyjából 500 millió dollártól a
filmtársaság. - Ó, csak ez a baj! Már kezdtem azt hinni, hogy meleg vagy! – lelkendezett Bella és átölelte megmentőjét. Viszont ekkor jött az újabb csavar, amivel fokozódik a bonyolultság a mű vonalvezetésében: Megérkezett
a helyiségbe Jack, a félmeztelen farkasember, aki simán a lépcsőn
sétált fel Bella emeleti szobájába és kettő halk, de mégis
farkasemberesen férfias kopogtatás után lépett be. - Bella, válasszál engem! Én átszerződtem Kovihoz, velem lehet hancúrozni. Meg naponta gyantáztatom mellkasom! - Hát jól van Jack. – válaszolta Bella és ott hagyta magára Edwardot, meg a profitorientált filmtársaságot. The End – múmia nem is volt benne, pedig a cím alapján azt lehetett sejteni. Újabb csavar!
|